mert ugrani jó!

László 50. ugrása

László 2014 június végén jött el az UgraniJó csapatához, hogy megugorja 50. ejtőernyős ugrását. Lássuk miként élte meg:

- Felmerül a klasszikus kérdés: Honnan jött az ötlet?

Az ötvenedik ugrás

 

Az egész családom tudta, hogy a katonaságnál ejtőernyős mélységi felderítőként 49–et ugrottam két év alatt. Akkor időjárási és egyéb okok miatt az 50-ik sehogyan sem akart összejönni. A leszerelést követő 39 évben álmomban legalább százszor, megugrottam a számomra bűvös 50-est. Kisebbik fiam gondolt egyet valóra váltja álmaimat és 62. születésnapomra megajándékozott egy MI-8-as helikopterből, 4000 méterről történő tandemugrással, ami 2014. június 28-án valósággá vált.

- Tartottál az ugrástól?

Annak ellenére, hogy ismertem az ugrásokkal kapcsolatos élményt, hazudnák ha azt mondanám, hogy nem. Hatvanon felül már nem vagyok egy Rambo, de tehettem volna mást mint igent mondani, mikor Dani fiam közölte egy gépből ugrunk mert saját magát is befizette az első ugrására. Lehet ennél nagyobb élménye egy apának mint az, hogy saját gyereke első ejtőernyős ugrásakor ugorhatja meg a 40 éve hőn áhított 50-et. Az már csak hab a tortán, hogy én is mint ő, 21-évesen ugrottam az elsőt.

- Melyik része tetszett a legjobban, illetve milyen volt újra átélni az ejtőernyőzés feelingjét?

Készülődés

A gépelhagyás pillanata is egy semmihez sem fogható érzés, de nekem mindig is a szabadesés iszonyatos sebessége adta meg azt az élményt, amit nem lehet leírni szavakkal, azt át kell élni ahhoz, hogy tudja értékelni az ember mit jelent 230 km/órával a föld felé száguldani, úgymond gyalogosan. A földet éréstől tartottam egy kicsit a rozsdásodó ízületeim miatt, de minden ok nélkül, mert Szöllő a közel 6000 ugrással rendelkező profi tandempilóta gondoskodott életem „legfinomabb” landolásáról. Az ugrás valójában nem csak az 50. ejtőernyős ugrást jelentette számomra, hanem azt is, mintha 40 évet visszamentem volna az időben és teli energiával, elszántsággal újra fiatalnak éreztem magam. A reptérnek van egy sajátos varázsa, aminek a feelingjét újra átélhettem. Azóta is szemlélőként jó néhány napot töltöttem el Kilitin.

- Mit üzennél azoknak, akik még nem döntötték el, hogy érdemes-e belevágni?

Aki nem próbálja meg, az szegényebb lesz olyan élménnyel, amiről csak sejtései lehetnek és nem tud eldicsekedni rokonainak, barátainak, ismerőseinek, hogy az egyébként egészséges félelmet bátorsággal hogyan kell legyőzni.

Ugrás után

-Mit szóltak az ismerősök, rokonok a videóhoz?

Mivel ez az egyetlen olyan ugrásom volt amiről felvétel készült – amit Csacsa készített, akinek külön köszönöm - még fokozta az ugrás okozta felejthetetlen élményt, arról nem is beszélve, hogy az operatőrtől 1-2 méterre együtt zuhanni extra élmény. A nehezen kivárt három nap után megkapott videót szomszédommal néztem meg először, majd utána körülbelül stílszerűen 50-szer lejátszottam. A rokonoknak, ismerősöknek mentek az SMS-ek, hogy hol nézhetik meg. Az Öcsém mint ex -vadászpilóta gratulált először , aki bevallotta nem merne vállalkozni már ilyenre, mert Ő megtanulta, hogy „Ép gépből épeszű ember nem ugrik ki”. Róla tudni kell, hogy ejtőernyős mivoltom inspirálta arra, hogy repülős legyen. Egyik középiskolai tanára erre azt mondta neki, hogy egy családban elég egy őrült is, miért választja ezt a hivatást.

 

kedvet kaptál?

 

kedvet kaptál?

Tags: ajándék, meglepetés, tandemugrás, , beszámolók, külső kamerás ugrás, Szőlő, Csacsa, családi ugrás, csoportos ugrás