Luca ugrása

Luca előbb látott egy csomó tandemugrást, segített felkészülni, beöltözni a vendégeknek, fordított, regisztrált, nyomtatott, mosolygott, de még nem tudta mi is az a csoda, amiről beszél.

Mivel ügyes, és jó a beleélő képessége, ez nem okozott neki nehézséget, ahogy az űrhajósokat sem csupa tapasztalt űrhajós készíti fel a repülésre, és az olimpiai bajnokokat sem mindig olimpiai bajnokok készítik fel, hanem kitűnő edzők.

De eljött a pillanat, amikor egyszer csak sorra került, és ő is ugorhatott.

- Ugye jól tudom, hogy már te is ugrottál tandemet?

- Így van

- Hogy szántad rá magad? Csak őszintén!

- Nem egy ember ugrás utáni arcát és hangulatát látva, nem volt nehéz

- Már nagyon kíváncsi voltam milyen érzés lehet zuhanni, és hogy milyen a Balaton látványa élőben több ezer méter magasból.

- Nem mindenki tudja, de Te itt töltötted a hétvégéket, és vendégeket fogadtál a nyáron, ősszel. Előtte gondoltad volna, hogy egyszer Te is ugrani fogsz?

- Nem, nem gondoltam volna. Bár ha például valaki azt mondta volna korábban, hogy ezt ki kellene próbálnunk, és jobban utánanézek miről is van szó, biztos nem mondtam volna nemet.

- Bár elméletben mindent tudtál az ugrásról, hiszen sokszáz ugrást végignéztél, segítettél, mégis volt ami meglepetést okozott?

- Persze hogy okozott, vannak dolgok ami képek vagy videók alapján elképzelhetetlenek és szavakkal leírhatatlanok. Számomra a legmeglepőbb az a semmivel össze nem hasonlítható érzés volt, mikor kiléptünk a helikopterből és felfogtam, hogy innen már nincs visszaút.

- Következő lépés?

- A következő lépés, hogy még jobban várom a következő tavaszt és nyarat, mert Kiliti-feeling nem csak a levegőben, de a "földszinten" is nagyon megfogott.

kedvet kaptál?

kedvet kaptál?