Timi tandemugrása helikopterből

-Szia! Elárulnád nekem, hogy honnan jött az ötlet, hogy kipróbáld az ejtőernyőzést?

-Nem nekem jött igazából. Dél-amerikaiakkal dolgozom és ők őrültek, ez köztudott. Ők vettek rá, hogy próbáljam ki.... de nem bántam meg.

-Amikor megérkeztél a reptérre, tartottál az ugrástól?

-Igen nagyon, kb akkor tudatosult bennem, hogy mire is vállalkoztam, annyira stresszeltem, hogy megettem egy 300 grammos Tobleronét EGYEDÜL!!! Utána azt mondták a munkatársaim, hogy most már túlsúlyos lettem és nem fog elbírni az ejtőernyő...akkor megint annyira beparáztam, hogy egy másik csokit akartam venni, de ők kitalálták, hogy csoki helyett „stress dance"-t fogunk inkább alkalmazni. Bevált.

-Hogy tetszett a felszállás, mi járt a fejedben a felfelé vezető úton?

-Izgultam, de tök jó fej volt mindenki, sokat nevettünk, úgyhogy nem igazán volt időm agyalni.

-És amikor eljött a kiugrás pillanata, mire gondoltál? Talán féltél?

-Nagyon... És azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy nem nekem kell megtennem a kiugró lépést a helikopterről a mélybe....

-Melyik részt élvezted jobban, a szabadesést, vagy a nyitás utáni részt?

-A nyitás utáni részt...és hogy én „vezethettem". Csipsz aranyos volt, megmutatta az „irodáját".

-Barátaid, ismerőseid milyen véleménnyel voltak, erről az őrült ötletedről?

-Bolondnak néztek és hívtak rögtön az ugrás után, hogy élek-e még.

-Tervezed a közeljövőben, hogy meglátogatsz minket újra?

-Jó lenne nagyon!

-Fogod, vagy talán már ajánlottad is az ismerőseidnek?

-Már ajánlottam és fogom is még.

kedvet kaptál?

kedvet kaptál?