mert ugrani jó!

Kati élménybeszámolója

Kati ugrása

Kedves Kriszta!

Szerintem soha életemben nem féltem semmitől annyira, mint a tandemugrástól. Ennek ellenére kértem egy utalványt a szülinapomra, aztán csak halogattam az ugrást, amiben jócskán szerepet játszott az időjárás is. Végül eljött az a vasárnap mikor úgy gondoltam, hogy összeszedem minden bátorságom és lemegyek Siófokra. Nagyon tetszettek az élménybeszámolók és a videók, jó sokat megnéztem belőle, de valahogy el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz a gépből zuhanni.

Mikor megérkeztem és a kísérőim elől eltűntem egy kis időre azt hitték elindultam haza, de éppen azokban a percekben kezdődött az oktatás. Persze akkor még a földön minden annyira magától értetődőnek tűnt, nem úgy, mint a gépben ülve, ahol az 1500 méter nekem már nagyon magasan volt. Jól emlékszem, hogy arra gondoltam, mikor Szöllő, a tandempilótám összekapcsolt magával, hogy innen már csak egy irányba mehetek le, viszont alig emlékeztem izgalmamban arra is, hogy mit kell csinálnom pedig mindent részletesen elmagyarázott. Aztán végignéztem, ahogy 4000 m magasan az első tandempár eltűnik előlünk, - félelmetes volt, - de annyira gyorsan kinn voltunk fejjel lefelé, hogy nem volt időm agyalni.

Csináltunk egy nagy bukfencet, és a következő pillanatban az ugrott be, hogy hűha élek, velem szemben fekszik a levegőben Csacsa a fotós, Szöllő megveregeti a vállam, hogy rakjam ki a kezem, tehát ő rajtam van és nem vagyok egyedül, forgunk fenn 360 fokban, repülök és nyílik az ernyő. Itt volt időm igazán megnézni milyen szép is a Balaton és megtapasztalni azt, hogy mennyire jó lehet ejtőernyőzni. A földet érés meg egész egyszerűen szuper volt, soha nem örültem annyira, hogy ülök a földön, mint aznap, pedig újra felmentem volna.

Így utólag végigélve a videón, ami történt, nem kellett volna félnem. Sőt, most már értem, hogy miért ugranak ki többször egymás után. Az első ugrás tele van villanásszerű emlékekkel, pillanatok maradnak meg belőle annak ellenére, hogy végig nyitva tartottam a szemem.

Egyébként én nem vigyázok magamra annyira, ahogy a tandempilóták vigyáznak ránk ugrás közben. Sőt ennyi szakmai profizmust sem mindennap tapasztal meg az ember. Most már csak azon nevetek, ahogy néhány kollégámnak és barátnak megmutattam. Azt az arckifejezést mikor látják az ugrást, főleg a szabadesést!

Külön köszönettel tartozom Szöllősi Jánosnak a tandempilótámnak, akinek a hatalmas tudása és segítőkészsége nélkül ezt nem tudtam volna megcsinálni, Csanádi Zsoltnak, aki a fotókat és a videókat készítette, valamint az Ugrani Jó egész csapatának. A legjobb dolog volt az életemben, ami történhetett velem! Persze vannak még szülinapok, jövőre meg azután is...

 

kedvet kaptál?

kedvet kaptál?

Tags: ajándék, meglepetés, tandemugrás, , beszámolók, külső kamerás ugrás, Szőlő, duplakamerás tandemugrás, kézikamerás ugrás, ejtőernyőzés