Auguszta

50 felett már másként lát/gondolkodik, de főleg nem agyalja túl a dolgokat az ember lánya.

Évtizedek óta Bakancslistás az ugrás, de kellett idő mire beért … hát most jött el „Az” az idő – csupán egy valamit nem értek: miért vártam ennyi ideig, mi tartott vissza ilyen sokáig? J

Nem vagyok a szavak ember, ezért nem is eresztem bő lére, mert csak hebegnék-habognék (még most is a hatása alatt állok). Ráadásul az alapkérdésre sem tudnék válaszolni „melyik része tetszett a legjobban?”  ezt nem lehet elhatárolni … a különálló, ám de mégis rendre egymást követő részek alkotják „Azt” az egészet, amit egyszerűen szavakkal nem lehet kifejezni …

EZT ÁT KELL ÉLNI!!!

-      felkészítés, felszerszámozás, beszállás a helikopterbe, emelkedés, 4000 m magasba kiállni a gép végébe és lenézni, kilépni- beledőlni a „semmibe” … észrevétlenül megszűnik a valóság … no, persze a dugóhúzó!!! J

Külön Köszönöm barátnőmnek Maricának és az Ugrani jó teljes Csapatának, de mindenek előtt annak a vadidegen srácnak, aki szorosan hozzám kötözte magát és így, ebben az idétlen pózban lehoztam a hátamon J hisz nélkületek nem lehettem volna részese ennek a felejthetetlen élménynek!

Minden egyes pillanatát élveztem!

Nem is tudom eldönteni, hogy ez bátorság vagy őrültség?!

Nekem ez volt az első, de földet éréskor már tudtam, hogy nem az utolsó … még találkozunk J

Szeretettel  Auguszta

kedvet kaptál?

kedvet kaptál?